A nevető harmadik
Fontos megemlíteni már az elején, hogy még én magam sem tudom, igazán miről is szól ez a történet. Tragédia lesz-e vagy esetleg boldog végkifejlet? Ki tudja? Az minden esetre biztos, hogy Lacinak érdekes volt az elmúlt 3 hónapja. Betöltötte a 24. életévét és úgy nézett ki párkapcsolata is rendben halad. Barátnőjével már 7 éve voltak együtt. Minden bizonnyal az olvasó azt gondolhatja, hogy 7 év az hosszú idő, még azt is megmerem kockáztatni, hogy egyes emberekben most átfutott a gondolat, hogy házasságnak is hosszú idő. Nos el kell áruljam, ez a 7 év épp elég volt főhősünknek arra, hogy teljesen megismerje párját és végre elszánja magát az eljegyzésre. Igen jól olvasták, hősünk szíve jelzett, nősülni szeretett volna, de ahogy az lenni szokott megjelent a nevető harmadik.
2010 november 27-ét írtunk, Laci 7 évvel ezelőtt ezen a napon ismerte meg párját Nórát. Úgy gondolta a lánykéréshez a tökéletes helyszín, az az étterem ahová először vitte randira. Ez az étterem egyébként a székesfehérvári Kiskakas vendéglő volt. Mindent eltervezett hősünk, a pezsgőt a gyűrűt a hengerelt szalvéta díszítő masnijába rejtette, az asztalon gyertya égett és a vázába Nóra kedvenc virágát rakatta az pedig nem volt más mint a fehérszínű Kála virág. A randevú este kilencre volt megbeszélve. László természetesen már nyolckor az étteremben volt várva szíve hölgyét. Leste az óráját, fél kilenc, kilenc, fél tíz, de a lány még sehol. Laci egyre jobban kezdett aggódni, tökéletesre sikerült az este eltervezése, de egyedül nem tudta véghez vinni tervét.
Itt szeretném megragadni az alkalmat,s ismét önhöz az olvasóhoz szólnék. Ön mit csinálna, ha párja nem érkezne meg időben a randevú helyszínére? Valószínűleg várna ön is, de meddig? Legtöbb ember manapság, szerintem 10 perc után a mobiljáért nyúlt volna, s felhívja kedvesét, hogy merre jár. László erre másfél órát várt. Pedig, ha 20 perccel korábban telefonált volna, akkor az este másképp végződött volna számára.
De hősünk, nem telefonált csak fél tízkor, s mit ad isten a telefont nem vették fel. Bár maga sem, tudta miért, elfogta a félelem. Felhívta még egyszer, 4 csörgés után végre egy ismerős hang szólt a telefonba.
-Szia!
-Szia szerelmem! Merre vagy?
-Itthon a közös lakásunkban, készülődök és megyünk az étterembe.
-Készülődtök? Ki van még veled?
-Csak Roland!
-Roland?? Mégis mit keres veled?
-Lerobbant a kocsim és hazahozott.
-Hát ennek nem örülök.
.Most mi a baj?
-Az hogy ma van a 7 éves évfordulónk. Csak veled akartam tölteni kettesben! De mindegy várlak titeket.
Emlékszenek, azt mondtam, ha Laci 20 perccel előbb telefonál másképp alakulnak a dolgok. Valóban más lett volna a felállás, ha ugyanis akkor hívja párját, akkor még megtudta volna beszélni, hogy elmegy érte ő. De hősünk rosszul döntött, s e döntésnek a következménye az lett, hogy nem tudta aznap este megkérni a párja kezét. Ráadásul Roland annyira berúgatta, hogy másnap Nórával is csúnyán összeveszett.
Ezután a veszekedés után nem történt semmi érdemleges, a következő forduló pont december negyedikén következett. László szabadnapot kapott és úgy intézte, hogy Nóra se dolgozzon. Elvitte őt a pesti állatkertbe. Tudni kell a lányról, hogy a kedvenc állata a fóka volt.
Akkor következzék a kettes számú leánykérés. A terv egyszerű volt, az állatkertben élt egy betanított foka bementek volna az akváriumba ahol a fóka vezényszóra odaúszott volna a párhoz miközben az orrán vitte volna a gyűrűt. Most így, ahogy leírtam úgy tűnhet, hogy nem sikerült, de a terv bejött. Nóra nagyon elvolt ragadtatva és azonnal igent mondott Lászlónak. El is kezdték tervezgetni az esküvőt. A részletekkel most nem untatnám önöket, legyen elég annyi, hogy a helyszín a szegedi dóm lett. Az esküvőt 2012. január huszonhetedikére tervezték. Ám történt valami 2011.januárjárban. Roland újra feltűnt. S elmondott valami olyat amit Laci sosem akart megtudni. Barátnője nem volt hűséges.
Hogy ezután mi történt? Senki nem tudja, azt tudom, hogy Roland és Nóra összejöttek, de hamar véget ért kapcsolatuk. László, nos ő eljátszotta a nevető harmadik szerepét! Találkozott egy másik lánnyal, akit elvett, s született neki két gyönyörű kislánya. Legalábbis ezt rebesgetik. Én viszont egy dolgot elárulhatok még. Roland akart lenni a nevető harmadik, tönkretett egy gyönyörű kapcsolatot egy lányért. Egy lányért, aki elhagyta őt, miután kiderült, hogy megcsalta. Ezután a mi Rolandunk a vonat elé sétált, s ki tudja mért, de utolsó szavait Lászlónak írta.


„Bocsáss meg nekem testvérem”