Írások

Egy kis világ

"Valahol benned él egy kis világ, ahol minden szép..."

II.rész

Kihalt volt a kórház intenzív osztálya. Kollégái mondták Anettnek, hogy behoztak egy súlyos balesetet szenvedő férfit az állatkertből. Azt állították, hogy egy megvadult elefánt kihajította a fickót a közönség közé. Azt pedig a nővérektől tudta, hogy emiatt nagy volt a nyüzsgés. Riporterek akartak bejutni, a biztonságiaknak kellett közbe avatkoznia, itt volt az állatkert ügyvédje és sajtósa is, de a legmeglepőbb, s elszomorítóbb mégis az volt, hogy a férfi volt felesége nem jelentkezett. Csupán az ügyvédjét küldte be a kórházba, s rajta keresztül kérte, hogy tájékoztassák volt férje állapotáról az itt hagyott telefonszámok valamelyikén.

Anett nekikezdett szokásos esti körútjának. Körbe járt, megnézte a páciensek állapotát, ellenőrizte, hogy a helyes infúziót kötötték-e be a nővérek. A folyosón tompán hallani lehetett már az EKG halk csipogását. Minden rendben volt aztán, hirtelen hangos csipogás töltötte meg az osztályt. A férfi, akit behoztak rohamot kapott.Mint egy elmebeteg rohanni kezdett. Befutott a kórterembe a nővérek már ott volt voltak?

-Mi történt?

-Nem tudni. Egyszerűen csak rohamot kapott.

Dániel a legjobb esetben is lebénult, így a lábai nem mozogtak, de a felső teste rángatózott. Ezt pedig le kellett állítani, különben a teljes nyaktól felé történő bénulást kockáztatták.Percekkel később a roham alább hagyott, Anett pedig azon tűnődött vajon mi zaklathatta fel ennyire Dánielt.

Hallotta a roppanást, s szinte azonnal érezte utána a fájdalmat. Majd teljes sötétség. Felriadt, s körbe nézett.

-Talán csak egy rossz álom volt.- suttogta magának.

Körülnézett megint, a szoba furcsán ismerősnek tűnt, de nem tudta honnan ezért elfogta a félelem. Ahogy volt, egy fekete Iron Maiden pólóban és egy adidas rövidnadrágban kikelt az ágyból, s kiment a szobából. Egy folyosón találta magát, melynek jobb oldalán egy lépcső vezetett felfelé. Más lehetőség nem lévén elindult a lépcső felé, közben folyamatosan a környezetét és pásztázta és azon gondolkozott, honnan ismerős neki a hely. A lépcső tetejére érve aztán rájött. Egy luxus hajó fedélzetén találta magát. A hajó külseje fából készült, s akár a régi filmekben a fedélzet közepén volt egy vitorlás árbóc is, mely most csak díszként szolgált, de vész esetén lehetett használni.Dani odalépett a korláthoz és kinézett a tengerre.

-Ha ez az, amire gondolok, akkor itt kell lennie valahol neki is.- gondolta.

-Igen az és itt vagyok.-szólalt meg egy női hang mögötte.

Dani elmosolyodott ezt a hangot bármikor felismerte. Megfordult, s ránézett a lányra.

Akárcsak azon az úton,úgy most is elállt a lélegzete volt feleségétől.

Brigitta, hosszú combú, sovány lány volt. Barna haja a válláig ért, fufruja feketére volt festve. Most is mint mindig erőteljes sminket viselt. Szerette, ha az emberek végigmérik, de nem szerette, ha azokat, akik átestek a ló túloldalára, épp ezért ő ügyelt rá, hogy erőteljes sminkje tényleg csak kihívó legyen, ne pedig természet ellenesen műanyag.

Most ott álltak, egymással szemben, a lény sötétkék farmerben és fekete felsőben. Arcán azzal az édes mosollyal, melyet rabul ejtette a fiút azon a bizonyos szalagavatón.

-Szia.-bökte ki végül Dániel. Ennyit tudott csak mondani, hiszen feleségével a válásuk óta csak ügyvéden keresztül kommunikált és néha telefonon, mikor a lányát hívta.Brigi egy darabig türelmesen várt, majd megkérdezte:

-Tudod hol vagy?

-Igen ez a nászutunk. Miért vagyok itt?

Mert ez volt életed legszebb pillanata-sugallta valami a fejében.

Látod még válaszolnom sem kell rá- mondta a lány, majd folytatta.- Ez minden a fejedben történik. Én is ennek a része vagyok, így hallom a gondolataidat is.

Csend következett. Briginek kellett megtörnie, de nem tudta, hogy fogalmazza meg végül csak egyenesen rákérdezett.

-Mire emlékszel az előadásból?

-Milyen előadásból?

A válasz kérdés meglepte a lányt végül megértette, hogy ő rendelkezik azon emlékekkel is melyet Dániel nem tud felidézni. Ekkor döbbent rá, hogy ő érzékeli a külvilágot is, de ugyanakkor ki Zavarba jött, mert nem értette a dolgot, ám zavarát hamar leküzdötte a felismerés. Érezte a sérüléseket és a tompa nyomást a halántékában a morfium miatt. Tudta, hogy ha férje fel is ébred a kómából, soha többé nem lesz képes járni. Nem igazán tudta, mihez kezdjen, hiszen ha fel is ébred a fiú élete végéig toló székes lesz. Mindenesetre úgy gondolta elmondja neki.

-Baleseted volt-szólalt meg lágy hangon- nem tudom, én mért vagyok itt, de úgy tűnik, én képviselem a tudatod másik felét emlékszem arra amire te nem, érzem a külvilágot, így tudom azt is, hogy a sérüléseid miatt nyomorék leszel egy életre.

Kemény szóhasználat volt, de ez volt az igazság.

-Tehát most téged képzellek, hogy rávegyél arra, hogy meghalljak.

-Nem!-Tiltakozott Brigi-Nem hallucinálsz, emlékezel. Azért vagyok itt, hogy megkíméljelek a szenvedéstől.

-Hogyan?

-Rá kell világítanom éltél már annyit, hogy békében távozhass a világból.

-Mégis, hogy tervezed?

-Figyelj.-Ezzel a lány kimutatott a tengerre. Egy arany színű csepp zavarta fel a vizet. Olyan volt mintha a napból esett volna ki. Daninak eszébe is jutott róla egy régi Bikini szám, a Könnycsepp a mennyekből refrénje. Mint egy megerősítés képpen Brigi is fűzött hozzá egy mondatot.

-Pontosan azt is fogja tenni. Választ ad most az életről.

A tenger még mindig hullámzott, s halványan egy kép jelent meg a felszínén. Az ő régi gyerekkori háza volt. Emlékezett rá, hogy még az apja építette hozzá a garázst. Egy egyszerű családi ház volt, terasszal udvarral és hatalmas hátsó kerttel. Nem lehetett olyan késői az óra, de már kellettek a lámpák. Nyílt az ajtó, a verandára egy barna hajú nő lépett ki fényképezőgéppel a kezében. Most már tudta melyik emléket látja.Ez a szalagavatója volt. Január 28-a, ezen a télen különösen enyhe volt az időjárás. Az édesanyját követte ő és az apja öltönybe öltözve. Villant a vaku, majd még egyszer, aztán cseréltek (az apja fényképezett). A kötelező képek után Dániel beszállt az autóba és elindultak.

Az iskolai aula gyönyörűen fel volt díszítve . Bordó és fehér szín keveredett egy kis barnával és naranccsal. A táncteret határoló négy oszlop közé szalagokat húztak, ez volt hivatott biztosítani, hogy a produkciókat ne zavarják a szülők. Dani átbújt a szalag alatt, majd felment a lépcsőn az első emeleti osztály termükbe. Már voltak ott osztály társai, s ahogy az lenni szokott már túl estek az első "bátorítón".

-Szevasztok.

-Szevasz spori!-köszöntek neki- Iszol valamit?

-Attól függ mitek van, én magam hazai barack pálinkát hoztam.

-Nem rossz nálunk van Cola, sör és egy kevés orosz vodka.

-Tudjátok mit rátok bízom.

Kitöltötték a fiúk, az italokat,majd mindenki ment még egy utolsó elintézni valóra. Dani kiment az aulába, s nézte az iskolába befele áramló tömeget. Végzős diákok szülők vegyesen. A legtöbbjüket ismerte köszönt nekik egy intéssel, aztán táncpartnere kijött érte és jelezte, hogy lassan idő van. Visszamentek a terembe. Már nagy volt a nyüzsgés a lányok már kezdtek átöltözni, érdekesség volt, hogy a többi osztállyal ellentétben itt a lányok nem mentek el a wc-re öltözni egyszerűen csak megkérték a fiúkat, hogy forduljanak el, vagy a függönyt használták takarásképp.

-Úgy nézünk ki mint a pingvinek.-jegyezte meg az egyik fiú öltözés közben.

-Addig örülj, amíg csak imitálod.-kapta a választ egyből.

Ám a viccelődés abban a pillanatban átváltozott idegeskedéssé, ahogy kopogtak az ajtón jelezni, hogy két produkció múlva következnek.

A fiúk gyorsan ledöntöttek még egy "bátorítót", majd mint a lovagok megindultak az ismeretlenbe. A lányok mosolyogva nézték őket. A fiúkat, akik rettegnek mégis vakmerően félelmet nem mutatva keresték meg a partnereiket, majd felsorakoztak és elindultak a kezdési helyig. Az emlék innentől megfakult, a táncra már nem emlékezett, de egy poénnak induló dolog kristály tisztán megmaradt.

Kifele jövet ott állt már a következő osztály párban. Barátja éppen azzal a lánnyal táncolt, akibe titkon szerelmes volt.

-Jók voltatok haver, de mi lenyomunk titeket- heccelte a fiút.

-Az tuti, hiszen a suli legszebb lányával táncolsz.-hangzott a válasz.

-Majd lekérheted tőlem egy táncra, feltéve ha igent mond neked.

Ebben a pillanatban véget ért a felkonf., az osztály kivonult, Dani látta, hogy a lány válaszol valamit, de nem értette. Rögtön arra gondolt, vissza utasították. Pedig nem így volt. Brigi igent mondott neki, s várta, hogy a fiú felkérje táncolni, de mikor látta, hogy ez nem fog megtörténni átvette az irányítást. Odament a fiú asztalához, s megkérdezte:

-Leülhetek melléd?-Nem várta meg a választ.-Szia! Brigi vagyok.

-Én pedig Dániel.

-Ha jól emlékszem valami táncról volt szó velem kapcsolatban. Érdekelne hajlandó lennél-e végre felkérni vagy egész este szobroznom kell?

-Természetesen. Szabad egy táncra?

-Örömmel.

Az est további része is a feledés homályába merült. Az emlék kép szertefoszlott,s Dani felesége felé fordult.

-Itt kezdődött minden.-mondta halkan.

-Igen ez volt a mérföldkő. Szerettem melletted lenni és fokozatosan bűvöltél el, de aztán megváltoztál...

Ekkor már a kormányhoz vezető lépcsőn ültek. Daninak feltűnt, hogy besötétedett, de a csillagokat nem látta.

-Mért ilyen sötét az ég?

-A következő emléked miatt.

Az eget nézték mind a ketten, amely most kevés fényt árasztott.

Az ifjú szerelmesek szüleikkel szemben ültek Dánielék konyhájában.Látszott a szülőkön, hogy nem értik a dolgot és várják az apropó magyarázatát.Végül Dani megszorította Brigi kezét és belekezdett.

-András, Bea illetve anya, apa. Azért vagyunk itt, mert szeretnénk bejelenteni, hogy Brigivel eljegyeztük egymást. Szeretném áldásotokat kérni és azt, hogy ne haragudjatok ránk.

A kérés ledöbbentette Dániel szüleit, de Brigi édesapja nem tűnt meglepettnek. András várt egy keveset mielőtt megszólalt volna.

-Nem! Az egyetlen lányomat nem fogom neked adni!

Nem is törődve Dani apjához fordult.

-Apám áldásod adod ránk?

Egy percig csönd lett a konyhában.

-Fiam, felfogtad mit kérsz? Mi a tét? Ha ezt most megteszitek, akkor szegény lányt megfosztod az apjától. Ugyanis kétlem, hogy András szívesen látná egy darabig a házában. Nem tudom mit tettél vagy mit nem tettél, de minden esetre a ti életetek, ha úgy érzitek működni fog ám legyen, áldásomat adom.

-Ez esetben -szólt András- Brigi ide költözöl! Még ma hozd el a holmijaidat, amit nálam hagysz azt kidobom. Édesanyád majd elfuvaroz.

Az emlék homályos lett, mert elkezdett esni az eső. Bemenekültek a kapitányi kabinba.

-Mért esik?-kérdezte a fiú

-Mert előre vetíti a következő emlékedet.

-Az ezt követő vitámat édesapámmal?

-Igen.

Az első és egyetlen vitája az apjával. Kinézett az ablakon s a rajta legördülő víz megelevenedett.

Egy órával az eljegyzés bejelentése után jártunk. A két férfi a konyhában ült egy-egy üveg sört iszogatva s tudták itt az ideje egy apa fia beszélgetésnek.

-Fiam bár nem örültem,l de érdekelne miért nem akarja András neked adni a lánya kezét?

-Mert szerinte tönkre tettem az életét.

Ákos szeme összeszűkült, s fia ekkor már tudta, nem lesz itt kiabálás csak szellemi hadviselés.

-Kérlek mond, hogy nem leszek idő előtt nagyapa.

-Nos pedig Brigi terhes, s azért volt ífy kirohanva az apja, mert nem akarom engedni, hogy elvetesse a gyereket.

Hosszú csend következett. Ákos a gondolataiba révedt majd, mikor megszólalt a hangja megtört volt.Tudod fiam ebben a pár percben azon gondolkoztam, hogy hol rontottam el a nevelésedet édesanyáddal. Próbáltunk úgy nevelni, hogy felelősség teljesen dönts. Most pedig azzal kell szembesülnöm, hogy ez a neveltetés nem volt teljesen sikeres. Én nem foglak titeket kidobni a házamból s biztos vagyok benne, hogy András is megenyhül majd, de szeretném, ha tudnád csalódtam benned és megrendült a beléd vetett bizalmam is.

Villámlott a tengeren, a hajó már eszeveszettül hánykolódott egy-egy hullám vagy széllökés miatt. De sem ő sem pedig Brigi nem tett semmit ennek megfékezésére. Tudták, hogy felesleges lenne.

Anett teljesen kétségbe esett. A férfinak megint rohama volt ez már a második az éjjel. Hiába volt rögzítve, a roham okozta sérülés ezúttal szemmel látszott. Elmozdult az egyik csigolya. Ezért utálta az éjszakai ügyeletet. Itt most ö volt az orvos. Csak sajnos nem volt kellő tapasztalata. De a kórház kénytelen volt betenni, mivel azon a héten rúgtak egy orvost.

A vihar amilyen gyorsan jött úgy múlt is el. Legalábbis Dániel szemszögéből. Brigi azonban tudta, hogy nemcsak erről van szó. Érezte a sérüléseket amit a roham okozott, de ami a legrosszabb volt tudta, hogy mivel járnak. Viszont úgy döntött nem közli volt férjével. Azonban rohama nemcsak fizikailag viselte meg. Szelleme is megöregedett. Ez meglátszott rajta. Arc vonásai megkeményedtek, bár az arca beesett volt és borostás, szemmel láthatólag vállasabb lett s karja is megvastagodott ráadásul keze színe sötétebb lett, mint esküvőjükkor. A lánynak az volt a gyanúja, hogy így nézhet ki jelen állapotában férje.

-Tisztul az idő.-szólalt meg a szemrevételezés után.

-Most már- kapta a választ-menjünk ki nézzük meg a károkat.

A hajó nem volt éppen tökéletes állapotban. A vihar után a korlát néhol kitört, a fedélzet padlójából is kitépett néhány deszkát a szél.

-Legalább még úszik- viccelődött.

Viszont a helyzet korántsem volt ilyen rózsás. A motorok megfőttek, így most már tényleg csak hánykolódtak a tengeren. Végül Dani arra jutott, hogy a díszvitorlákat, használhatják, hogy a hajó elinduljon, persze kormányozni nem tudtak, de legalább nem egy helyben álltak. A felmérés után Brigi szólalt meg először.

-Elgondolkoztál már azon miért a nászutunk a legboldogabb pillanatod az életedben?

-Nem.-vallotta be őszintén a férfi magának.

-Elképzelésed sincs?

-De az van, de mi értelme lenne most megkérdőjelezni ezt a pillanatot?

Erre a kérdésre nem létezett jó válasz, hiszen ha most megzavarja ezt a kis világot, az amúgy is ködös cél még inkább zavarossá és elérhetetlenné válik.

-Tudod Brigi érdekelne valami.

-Mi az?-nem mintha nem tudta volna.

-Az esküvőnk. Emlékszem nagyon berúgtam, de érdekelne, hogy ott van-e még a fejemben valahol valami kis emlékfoszlány a napról.

-Nos mint mondtad sokat ittál, emiatt sok kiesett, de a templomi esküvőre emlékszel haloványan.

A lány elhallgatott a fiú vette át a szót.

-Gyönyörű voltál a fehér abroncsos menyasszonyi ruhában. Ha jól emlékszem a ruha felső része ékkővel volt kirakva és nem volt rajta függöny minta. Bár a lagzira nem, arra mégis tisztán emlékszem mit éreztem akkor...szavakban leírhatatlan.

Mosoly futott át Dani arcán, majd elkomorodott és megkérdezte:

-Miért váltunk el?

Brigi erre a kérdésre nem tudott válaszolni, hiszen Dani nem tudta az okot soha csak sejtései voltak, viszont azt biztosra vette, hogy férje következtetése helyes és a fordulópont az az emlék volt amire oly keserűen gondol vissza most.

A leengedett vitorlákat dagadtra fújta a szél,s a vitorla közepén akár egy film megjelent az emlék.

A barátaival egy bárban ült. Sör illata lengte be a helyiséget. A boxban körülötte az egyetemi barátai. Finoman szólva sem voltak már szomjasak. Éppen búcsúzkodtak az ünneplés már a vége felé járt. A társaságról tudni kell, hogy sokuk külföldön élt és nagyon ritkán tudtak így találkozni. Utoljára öt évvel ezelőtt találkoztak, így most megünnepeltek minden azóta kötött házasságot,s Dani lányának négy évvel azelőtti születését is. A legtöbben kocsival érkeztek, de állapotuk miatt az indulás pillanatában a csapos nem engedte el őket. Taxit hívott nekik. A csoport annak rendje módja szerint szállóba ment Dani pedig haza. Otthon, felesége hál istennek nem zárta be az ajtót,amilyen csöndben csak tudott a konyhába ment. Elővett egy üveg ásványvizet a hűtőből. Ivott belőle majd a mosogatóhoz dülöngélt, hogy hideg vízzel megmossa a tarkóját.(Ezt másnaposság ellen használta és valamilyen szinten józanította is). De műveletét nem tudta végig csinálni, mert meghallotta lánya hangját maga mögött.

-Apa!

Megfordult, megpróbálta magát összeszedni.

-Mondjad hercegnő mi bajod van?

-Nem tudok aludni, mert....

-Mert?--kérdezte vissza az apja

-Mert félek az ágy alatti szörnytől.-válaszolt Berni suttogva.

-Gyere felmegyünk, s kiűzzük az a szörnyet az ágyad alól. Kézen fogta lányát és elindultak felfelé. A lépcső tetején azonban elvesztette Dani az egyensúlyát,s Bernit magával rántva hanyatt esett.

Újra a fehér vitorlát látta. Könnyes szemmel, ránézett Brigire. Most újra azt a nőt látta, aki elvált tőle. Hűvösen végigmérte mielőtt hozzá szólt volna a lány.

-Emlékszel még a következményekre.

-Igen-mondta megtört hangon- Egy eltört kar kettő megrepedt borda, két hét intenzív osztályi kezelés.

-Ez még nem lett volna megbocsájthatatlan, de ezután elkezdtél masszívan inni, én pedig attól rettegni, hogy mikor versz el engem. Persze tudom, hogy nem volt rá sosem szándékod, de féltem.

-Brigus, voltál látogatni engem a balesetem óta?

A váltás nem lepte meg, de nem válaszolt azonnal.

-Nem tudom.-mondta végül.-Érzek parfüm illatokat, de azok bárkié lehetnek.

A parfüm illatok a lányáé és az övé (Brigitáé) volt, de ezt ő már nem tudta meg. A csónak partot ért. Kérdőn nézett nejére, aki erre annyit felet:

-Nézd meg kik várnak a túloldalon.

-S mi lesz a döntésemmel, hogy élek vagy halok-e?

-Már rég eldöntötted, de ha nem akkor, amint kinézel elfogod.

Kinézett, s ő újra változott. Egy kövér fiú állt most a fedélzeten, aki egy rég látott ismerőssel találkozott. A parton egy idős kopasz férfi állt. Haja csupán már csak egy keskeny sávban volt a halántékán. Kiállása önmagában is tekintélyt parancsoló volt, de ezt hangsúlyozta ruházata is. Dani felismerte az öltönyt. Igaza lett Briginek azonnal tudta a választ.

Hullottak a könnyei, ahogy belenézett az idős szempárba. Egyszer csak azon kapta magát, hogy vissza se nézve fut nagyapja felé. Odaérve megölelte, de nem szólt. Nagyapja szokása szerint próbálta palástolni érzelmeit, de az arca egyszerre volt boldog és szomorú. Dani emlékeiből ráismerve szólalt meg az öreg végül:

-Gyere tökös menjünk. Még sok dolgunk van a többiek érkezéséig.

S hátra se nézve indultak el egy "új" világ felé.