Írások

Anyu késve jött haza, mert elhúzódott a rendezvény az étteremben, ahol dolgozik. Itthon, nagyon ideges volt és kiabált apával. Nem értettem teljesen, de azt hallottam, hogy sietnünk különben elkésünk valami műsorról. Bejött hozzám és megkérdezte, hogy fürödtem-e és én büszkén igennel feleltem. Rám mosolygott és kivette a szekrényből az ünneplő ruhám. Mire észbe kaptam már a kocsiban ültünk. Megkérdeztem a nővérem, mért nem jött velünk, anyu csak annyit mondott, hogy ő már ott van és készülődik. De azt még mindig nem tudtam mire. Apu egy nagy ház előtt állt meg, mi kiszálltunk ő pedig elment parkolóhelyet keresni. Anyu megfogta a kezemet, megnyugtatott, hogy nem kell félnem, majd elindultunk a bejárat felé. Odabent rengeteg ember volt már. Mindenki ki volt öltözve, akárcsak én. Rengeteg kérdésem lett volna, de nem mertem anyuhoz szólni. Közben apu is megérkezett, engem felvitt az emeletre, míg anyu mondta, hogy elmegy megnézi a nővéremet Beát. Felmentünk a lépcsőn, s a korlátok mellé álltunk nagy fekete dobozok mellé. Anyu is megérkezett, s mintha csak erre vártunk volna, hirtelen elsötétül a szoba és valahonnan nagyon hangosan elkezdett szólni a zene. Egy fiú lépett ki a tér közepén maradt fénybe, és bemondta, hogy a 12.c osztály keringője nyitja az estét. Nem értettem, hogy tudott olyan hangosan beszélni. Miután kisétált, felkapcsolódott három villany és a tér közepére, a szemem láttára vonultak be a hercegek és hercegnők. Megszólalt a zene, s a párok elkezdtek körbe-körbe menni a parketten. Az elején még nagyon unatkoztam, ám ettől a pillanattól kezdve, már nem volt unalmas a műsor. A végén mosolyogva futottam oda Beához, aki levitt magával az ajulába. Ezután haza fele csak annyit tudtam kérdezni, hogy: -Anyu mi hol voltunk? -Szalagavatón kincsem, szalagavatón.